Zsada

Képgrafikusként a világ művészeteivel foglalkozom, de egészen más irányból mint ahogyan azt megszokhattuk. Ezen kívül műveimet teszem közzé az oldalon, melyekhez kritikát szívesen fogadok.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Lágyalap technika

Lágyalap technika rövid ismertetése:

"A lágyalap vagy vernis mou egy mélynyomású grafikai eljárás. A rézkarchoz hasonlóan a vonalas rajzot ebben az esetben is maratással mélyítik egy fémlemezbe. A különbség az, hogy a rajzot nem közvetlenül az alapozórétegbe karcolják, hanem lágy, képlékeny alapozóréteget használnak, amire papírt vagy textíliát fektetnek, és arra rajzolnak. Emiatt az anyag hátoldalára a vonalak mentén ráragad az alap, ami a papír vagy textília eltávolításakor felszakadozik, emiatt ezeken a helyeken a lemez csupasszá válik. Az így létrejövő vonalak lágyak, szemcsések lesznek, őrzik a felhasznált anyag textúráját, az eredmény ceruzarajzhoz hasonló hatású lesz. A lágyalap technikája jól kombinálható az aquatintával." (wikipedia)

Győri Erzsébet (Zsada) - Kötelék, lágyalap technikával készült kép

 

Győri Erzsébet (Zsada) - Remény című kép, lágyalap technika

Rézkarc

Rézkarc technika rövid ismertetése:

 

"A rézkarc, régiesen aquafortis a legkifinomultabb sokszorosító grafikai eljárás, a mélynyomásos módszerek egyike. A rézkarc alapvetően hasonló a rézmetszethez, szintén fémlemezt használó mélynyomó eljárás, de míg ez utóbbinál a mélyített vonalat véső segítségével és fizikai erő kifejtésével érjük el, a rézkarcnál savak maró hatása mélyíti a kívánt vonalat. A rézkarc nagy előnye a rézmetszettel szemben főleg az, hogy a vonalak hajlékonyabbak, a tű gyorsabban és engedelmesebben követi a művész friss impresszióit, és nem kíván oly hosszú és kitartó gyakorlati tanulmányt, mint a metszés..." (wikipedia)

 

Mezztinto

A Mezzotinto (borzolásos) technika rövid ismertetése:

"A borzolás vagy mezzotinto, hántolómodor tónusos rajzok reprodukálására használható mélynyomású grafikai eljárás. A rajz kialakítása a sűrűn telepontozott, felborzolt felületű fémlemez sötéten nyomtató felületéből a világosabbnak szánt részek lehántolásával, visszanyomásával, sáberezésével történik" (wikipedia)

Eszköze egy acékés, amely a himbavas. Ezzel pontokat ejtünk a lemez teljes területén kereszt irányban és csillag (x) irányban egyenletesen, majd visszasimítjuk a kívánt kép szerint.

A echnika jó oldala, hogy fotószerű nyomatokat készíthetünk vele, viszont hátulütője, hogy ha rézlemezre dolgozunk akkor a nyomatás példányszáma kb 20 lap és nagy fizikai energiát igényel a lemez előkészítése (felborzolása)

Próbalemezre készített noymatomon is látszik, hogy milyen irányokban és milyen módon pöttyözi a lemezt a himbavas.

Közeli kép egy kész nyomatról, a "köszönöm..." c mezzotintos technikával készült munkámról.

Győri Erzsébet (Zsada) - Köszönöm... (mezzotinto)

Maszkok az ősidőkben és napjainkban

Maszkok az ősidőkben és napjainkban

(írta: Győri Erzsébet)

Farsangi maszk (kép forrása: http://www.gyula.olx.hu)

 

Elmondható, hogy szinte mindenki kedveli a farsangra készen kapott vagy keze álltal készített maszkokat és jelmezeket, amelyek a maszkot kiegészítik, de vajon tudjuk e, hogy már az őskorban is fontos szerepe volt  a maszknak? A maszkok használatának ideje már az őskorban elkezdődött és mai napig igen népszerű a viselete, bár igazi célja teljesen elveszett. Írásomban a maszok eredetét és használatának célját fogom bemuattni az ősidőktől egészen napjainkig.

barlangrajz (kép forrása: nyelvesztelen.blog.hu)

Az ősidőkből sajnos nem maradtak ránk tárgyi bizonyítékok a maszkokat illetően, de festmények annál inkább, amelyek bizonyítják létezésüket az ősidőkben is. Az ősemberek nemhogy lefestették a vadászatot mint ahogyan azt tudjuk is, hanem el is játszották azt a sikeres vadászat reményében. Ehhez a szertartáshoz maszkot is használtak a már levadászott állítok maradványaiból. Esetekben még a vadászaton is használtak becserkészés céljául maszkokat és egyéb kellékeket mint pl. magukra öltötték a már elejtett vadállat bőrét, így becserkészve az újat.

Tutanhamon halotti maszkja (kép forrása: www.parameter.sk)

Mindenki számára ismert az egyiptomi halotti maszk Tutanhamoné, de vajon tudjuk, hogy a maszk maga mit is szolgált? Egyes feltevések szeirnt a halotti maszk arra szolgált, hogy a visszatérő lélek megtalálja testét, de mások szerint a halotti maszkot más törzseknél arra használták, hogy mikor megemlékeztek a halottról egy neki rendezett szertartáson akkor a maszkot felrakták és eljátszották a halott szerepét. E törzseknél még ide fűzném, hogy a maszk viselőjét megvétte a halottaktól is hitük szerint.
Egyiptomban egyébként kezdetekben fa maszkokat késztettek és ezt bevonták valamilyen festékanyaggal.

A görögöknél, hogy az anyagnál maradjak leginkább fémből készült maszkokat alkottak, amelynek pontos anyaga arany vagy ezüst volt. Ilyen maszk pl. az agamennon maszkja

Agamennon maszkja ( kép forrása: www.nekemeztsugjaathen.blogspot.com)

A görög művészetben kezdetekben maszkos rituálékat tartottak, majd a ritusok szerepe csökkent, de a maszkoké nem. Megjelentek az első színházi előadások, versenyek és vele együtt maszkok szerepe is tovább élt.

A maszk latin elnevezésű szó = personal, amely jelentése személyiség. Ha bele gondolunk, hogyha valaki felvesz egy maszkot, akkor az teljesen elhagyja az akkori énjét é egy újjá változik. Az arcunk magunk vagyunk, de ha ezt elfedjük, akkor gátlásainkat levetkőzzük és teljes egészében önmagunk lehetünk, vagy pedig egy telejesen másik személy, akivé válni akarunk a maszk által. Velencében kezdetekben mikor még a maszk nem a karneválok része volt és a társadalom megoszlott, akkor e jó tulajdonságát a maszknak (, hogy bárkik lehetünk) erőteljesen kihazsnálták. A gazdagok lentébb kerülhettek megszólás nélkül az alsóbb rétegekhez és fordítva, a szegény sorsu polgárok a nemesi rangú személyek körébe kerülhettek zok szó nélkül.

 

Maszkok még:

 

indián maszk jáde kőből (kép forrása: wikipedia)

Tlaloc azték isten maszkja ( következő bejegyzésben részletesebben taglalom a Tlaloccal kapcsolatos ismereteimet)

Görög színházi maszkok (kép forrása: www.sdt.sulinet.hu)

Terrakotta maszk főniciai településről

 

 

...Folytatás később

 

A görög művészet remekei - Elemzés I./1. félév

 

A görög művészet remekei

(írta: Győri Erzsébet)

 

 

Írásomban a görög művészet csodás emlékei közül három igazán említésre méltó mű kerül bemutatásra a görög művészet mellett. Ezek a művek felölelik a görög művészet legkiemelkedőbb alkotóit.

A görög művészetet négy korszakra bonthatjuk. Az első a Homéroszi kor (II. évezred végétől i.e. VIII. század végéig), melyben kialakult a görög kultúra alapja, második az archaikus kor (i.e. VII. századtól VI. századig), melyben kialakult az antik demokrácia, harmadik a  klasszikus kor (i. e V. századtól IV. századig), melyben a görög kultúra és művészet virágkorát érte el, és végezetül a hellenisztikus kor , amikor is a birodalom széthullott.(i. e.  323-146).

A görög festészetben a legfontosabb alkotások a festett vázák, mivel falfestmények nemigen maradtak ránk, csak római kori másolatok (a szobrok, épületek festése ugyancsak eltűnt). A görög agyagművesek a kezdetektől fogva fazekaskorongot használtak, a festők vonalzó és körző használatával  ábrázolták a különböző (leginkább mitológiai) jeleneteket .A vázákat három csoportba oszthatjuk: geometrikus stílusú (koncentrikus körök, félkörök és hullámvonalak használatának szabálya), vörös alakos-(finom kompozíció, eleven rajzok, nem annyira kötött mint a geometrikus vagy a feketealakos stílus) és feketealakos vázák. A feketealakos vázafestés lényege, hogy az alapon a figurák fekete színben jelennek meg.  A sötét képekre néhány határozott világos vonal hoz részletrajzot, melytől a képek megelevenednek. Itt-ott vörös rátét élénkít egyes részeket, és az asszonyokat fehéren ábrázolták, melyek tiszta körvonalrajzúak és fekete firnisszel festettek. Ugyanígy van ez a François-vázánál is, mely bár szigorú rajzú, mégsem olyan sematizáló, mint elődei. Pontosítva a François-váza egy feketelakos volutás kvatér, melynek volutában végződik a füle. Az Pontos keletkezési időpontját nem tudjuk meghatározni, mivel egyes források szerint I. e. 560-ban készült, más források azt mondják, hogy 570-ben. Biztos viszont az, melyet a felirat támaszt alá, hogy készítői Ergotimosz fazekasmester és Kleitiasz vázafestő. A vázát felfedezője után nevezték el (François Adolf), aki a XIX. században bukkant rá a vázára és jelenleg a Firenzei Museo Archeologicoban tekinthetjük meg. A François-vázát tartják a leghíresebb elbeszélő jellegű feketealakos vázának (egyébként az elbeszélő jellegű vázafestészet megteremtője Sophilon volt.). Ezek a képek 6 sávban, vízszintes frízben helyezkednek el rajta, de még a füleken is található kép, melyek függőleges elhelyezkedésűek. Mindezek mitológiai jelenetek, melyek többek között Thészeusz (többnyire a hátsó oldalt) és Achilleusz (főoldalt és a füleken) történetét ölelik fel, de mellettük még megtalálható halotti játékok vagy szekérverseny Patroklos tiszteletére, Peleus és Theits esküvője, Calydoniai vadkanvadászat, megérkező hajó Athenianszel, jelenetek a Trójai háborúból (Troilus megölése) és így tovább, a talprészen pedig törpe pigmeusok és darvak harca oldja fel a drámai képek hangulatát. A váza fogantyúján Artemis (vadállatok úrnője), Ajax (híres harcos),más néven Aias vállán viszi a halott Achilleuszt. Összesen 270 figura és 121 felirat van a vázán. A feliratok a szereplőket jelölik, mivel ekkor még nem jelent meg az ikonográfia. A 72 cm-es François-vázán növényi, szörnyalaki ornametika van.

Egyes források szerint a vázát törött állapotban más forrás szerint épen találták ill. egy másik forrás szerint a vázát egy múzeumban dolgozó biztonsági őr tett benne kárt, melytől darabjaira hullott. Egy biztos, hogy ma a Firenzei Museo Archeologicoban összeillesztett állapotában találhatjuk.

A görögöknél nem csak a festészetben, de az építészetben is megszabta a vallás, annak főbb művészi feladatait. Ennek szolgálatában a templomok álltak, de ezen kívül a vallásos jellegű versenyjátékok építményei és a vallásos ünnepek keretiből kinövő színházak (theatron) is.

A templom főbb részei: lábazat (lépcsős alépítmény), törzs (oszlopsor), nyaktagozat (koronázza a párkány, alatta van az eresz, a képszék <=fríz> a függőleges hornyokkal <triglif v. triglüphosz> és a domborművekkel <=metopé>, hevedergerendával <=architráv>, ami az oszlopfőn nyugszik), fejezet (timpanon, a nyeregtető háromszög alakú homlokzati metszete)

A görög templomok egyik legjelentősebb része az oszlopsorok vagy más néven perisztülion, melyek körülölelték az egytermes épületet. Az oszlopok alakulását 3 fő szakaszra oszthatjuk, és mindegyikre külön szigorú szabályok vonatkoztak. Az első a dór oszlopfajta, mely az i. e. 7. sz. környékén alakult ki. A férfi test arányai szerint készül, lábazat nélkül, törzse sudarasodott (entaszisz: hordószerű kidudorodás), 16-20 vájatsorral (kannelúra) tagolódott. E fölött nyaktagozat, párnatag (ekhinosz) és fejlemez (abakusz) adja ki az oszlopfőt. A dór oszlopok után következett a jón (ión) oszlopfajta, mely már a női test arányainak megfelelően volt felépítve, több sor körbefutó barázdából álló lábazata van, kecsesebb törzsű (alsó átmérőjének 8-10-szerese az oszlop magassága, míg a dóré 4-6-szorosa volt), kannelúrák száma 24, az oszlopfőn a párnatag és abakusz közé csigafejes kettős spirál ékelődik (voluták). A Ión oszloprend kialakulása I. e. 600 körülire tehető és Hellász keleti részén fejlődött ki. A ión oszloprendet végül a korinthoszi oszloprend követte, melynek díszítését Kallimakhosz szobrász-építész találta fel. Oszlopfőjének alsó részén akantuszlevelek futnak körbe, fölül központi pálmatest foglal helyet és az abakusz sarkait egy-egy csigavonal díszíti meg. Az oszlopot emberi alakot ábrázoló szoboralak is helyettesítheti, a férfi az atlaszfigura, a női a kariatida. A timpanon sarkait uraló különálló emberi, állati, növényi figura az akrotérion.

Az Erekhtheion a híres Kóré/Kariatida-csarnokával ugyan több szentélyt is magába foglal, de remek példája és egyben emléke is a görög oszlopoknak ill. templomoknak. Az Erekhtheion (görög betűkkel: Ἐρέχθειον; latinosan: Erechtheum) az athéni Akropoliszon a városvédő Athéna régi temploma felett (északra) emelt szentély. Egyik részében Athéné Poliasznak a város védőszentjének volt a szentélye, másik felében többek közt Kekropsz őskirály nyugvóhelye volt ill. egyes források szerint Erektheusz tiszteletére építették. Többszöri megszakítással épült és a fennmaradt adatok arról tanúskodnak, hogy az Erekhtheion építésének első szakasza a peloponészoszi háborúk miatt i.e. 421-407 közötti időre tehető. Ez után az építkezés csak i.e. 409-ben folytatódott és kb. 3-4 évig tartott és így az Erekhtheion építése be is fejeződött, viszont a hosszadalmas munkát tönkretette egy tűzvész, melynek kárait feltehetően i.e. 394-395-ig javították ki. Másodszorra is tűzvész érte a templomot Augusztus császár idején. Javításakor változtatásokat eszközöltek rajta, a VI. századtól pedig keresztény templommá  tették és belsejét átalakították. Mindezek után 1463-tól török háremmé lett, majd lord Elgin gyűjtőszenvedélye csonkított rajta, aki a kariatida csarnok koréi egyikét lefeszítette helyéről és magával vitte  Londonba, a British Museum számára. Végül a függetlenségi háború károsította az épületet.  Újjáépítése 1838-ban kezdődött meg, Pittakisz vezetésével, de a javítások mellett károsodások is érték. 1852-ben egy nagy vihar sújtott le az épületen. 1903 és 1909 között N. Balanosz  külsejét helyreállíttatta.

1976-ban a görög hatóságok döntése alapján a kariatida csarnok megmaradt eredeti tartóoszlop kóréit ( amiket Vetruvius szerint a megalkotója egykor a lakómiai Kariai-beli  lányokról mintázott) biztonságba helyezték az Akropolisz Múzeumba és helyükre másolatokat helyeztek.

Felirat szerint a templom építésze Phioklész volt, de kérdéses, hogy tervezője is ő volt e, mivel erről nincsen írásos bizonyítékunk. Középpontjában az épületnek ion templom áll, melyben őrizték az istennő fából faragott szobrát. E miatt is nevezik a helybéliek Athéna Poliasz templomának. E főrészhez kétoldalt elöl oszlopcsarnok (perisztülion) csatlakozik. A kisebb déli csarnok oszlopai álló, fiatal leányalakokká vannak kifaragva, melyeket kariatidáknak nevezünk, és a párkánygerendázatot tartják. Ezek a gyönyörű kariatidák melyek hosszú ión peploszba öltözetett aszimmetrikus alakok, mindössze 2,3 m magasak és közülük ma ötöt láthatunk az eredeti helyén a hatból. A kariatidák teherhordó lábát jól egyensúlyozza a törzs másik oldalán kimozduló kar. Meghökkenti az embert az a sajátos aszimmetria, hogy nincs az épületnek egyetlen egy szimmetriatengelye sem. Fő részének négy különböző alapszintje és három tetőszintje van, négyfajta lezárása és négy különböző megoldású oszloprendszere. Még ami eltér az Erekhtheionban a kanonikus görög templomoktól az, hogy keleten nincs előcsarnoka.

Az Akropolisz egész kompozíciójában fellelhető a kontraposzt. A Propülaiának szimmetrikusan felel meg a Parthenón, de ahhoz, hogy az egymásra utaló kapcsolatok rendszere bezáruljon szükség volt még egy kompozíciós elemre, ami maga az Erekhtheion. A két dór épülettel szemben ión stílusú díszes templom az Erektheon.

Alaprajza igen bonyolult és ebben tér el igazán az átlagos görög templomoktól. Egyesek szerint ez azért alakult így, mivel a hely ahova építették egyenetlen sziklafelületet adott ill. a másik indok, hogy több istenségnek kellett helyet adni benne, viszont meglehet, hogy maga a tervező szándékozta így építtetni a templomot.

Az Erekhtheion keleti fele szinte megismétli a Niké templomot a keresztirányú szentélyterével, mely előtt hat ión oszlop sorakozik. A mélyebb szinten fekvő nyugati felében három belső tér van a viszonylag keskeny előcsarnok és széltében egymás mellett két azonos nagyságú cella, ami arra utal, hogy az egyetlen épületen belül több hagyományos kultusznak kellett helyet biztosítania. E tényt az is bizonyítva, hogy a templom mellett álló Régi Athéné templom ugyanilyen tagolású volt. A stíluskeveredés más jele, hogy az ión templomban egy korábbi dór peripterosz alaprajzi rendszere él tovább. A nyugati előtérhez szimmetrikusan két portikusz csatlakozik, mégpedig délről a Parthenónnal szemben a kecses kariatida csarnok, átellenben ezzel attikai ión oszlopokkal képzett északi csarnok.

A görög szobrászatban a Szamothrakéi Niké az egyik leghíresebb alkotásról adok leírást, de mielőtt  elemzésébe belekezdenék ismertetem a szobrászat főbb korszakait. Első korszaka geometrikus korszak mely kb. i.e. 900-800-ig tartott , amely az elszigetelt Hellász műalkotásainak jellemző egyenes vonalakról, lineáris jellegéről kapta. Terrakotta szobrok, kisbronzok készültek ekkor. A kezdeti lapos bronzok tömörebbé és kevésbé szögletessé váltak amint felváltotta a lemezekből való kivágást a viaszveszejtéses öntő eljárás. Ez után következett az orientalizáló korszak, ami kb. I.e. 800-650ig tartott, amikor is a görög művészetnek szoros kapcsolata volt a Keleti művészettel. A proto-daidalikus (I.e. 700-675), és a kora archaikus korban (i.e. 675-600 körül) jellemzővé vált a sematikus mintázás, a frontális beállítás, mereven mintázott haj és a szigorúan dekoratív stílusban ábrázolt ruharedők ill. az arc merev „archaikus mosolya”, ami véget vetett a korábbi miniatűr szobrászat szabadságának , természethűségének. Mindezt követi harmadikként  az archaikus kor, ami kb. i.e. 650-480-ig tartott, melyben főként az egyiptomi monumentális szobrászat és építészet hatására a legelején a formanyelv és az arányok diadalikusak, azonban a keleti elemek fokozatosan feloldódnak, ekkor már a szobrászat fő témája a ruhátlan vagy ruhaneműben ábrázolt ember, a mezítelen ifjak, a kuroszok. Ezeket a korokat váltotta fel a hellenisztikus kor,ahol a klasszikus kor jellemző szabályait , témáit, a szenvedélyes mozgásokat , érzelmeket, drámaiságot és humort építettek bele a szobrokba.

A Hellenisztiokus művészet rodoszi iskolájának egyik remeke a Nikének Szamothraké szigetén talált 2,75 méter magas márványszobra, a győzelem istennőjének szobra, a Szamothrakéi Niké, mely ma Párizsban , Louvre-ben tekinthető meg. Eredetileg egy forrásépület fő szobordísze volt körülölelvén természetes sziklákkal és márványlépcsőkkel. Az istennő hajóorron áll, amint a földre ér a magasból. Előre nyújtott jobb kezét újabb ásatások során találták meg. Egyes források szerint egy győztesd csata emlékére állították. Igen élményt nyújtóan ábrázolták ruháját, hiszen a csodálója elé tárul a teljes látvány, hogy az istennő a magasból érkezik hozzá, hiszen a ruhája igazán élethű ábrázolást kapott, mintha még most is belekapna a szél és lobogtatná azt. A művész arra törekedett, hogy éreztesse a súrlódás jelenségét, és azt,. Hogy hogyan befolyásolja ezt a különböző erősségű és irányú szél. A minden részében finom kidolgozású és repülő, önnön lendületével a győztesek hajóit előrehajtó Niké azoknak az archaikus görög győzelemistennőknek a közvetett leszármazottja, akik csak úgy tudtak „repülni”, ha letérdeltek.

Bármilyen szobrot, vagy épületet, esetleg festményt tekintünk meg a görög művészetben, elmondhatjuk, hogy azokat a mítoszok, legendák és megannyi istenhiedelem öleli körül. Kihatott vallásuk a művészetre, ebből merítettek ihletet, de közben mindent átfont a szigorú szabályok sokasága. Ennek ellenére viszont elmondhatjuk, hogy nem sok olyan nép van, melynek művészete kihatott a későbbi korokra és fennmaradt ennyi gyönyörű kincse.

 

Források:

 

http://www.ittott.com/az-erekhtheion-tortenelmi-adatai.html

http://kotelezokonyv.blogspot.com/2010/09/okori-gorog-muveszet.html

http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/5het/muvtori/muvtori5.html

http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/antik/szamnike.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szamothrak%C3%A9i_Nik%C3%A9

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nik%C3%A9

http://hu.wikipedia.org/wiki/François-váza

http://hu.wikipedia.wiki/kratér

http://hu.wikipedia/02100/html/4-56.html

http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/gorog.html

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/lovak.html

http://gozszelep.blogter.hu/361223/akhillezsz__utolso__csataja

http://www.ferences-sze.sulinet.hu/tartalom/t_kepzomuv/muvtori/gorogok/gorogok.html

http://www.tanit.hu/theszeusz_ariadne

http://mlahanas.de/Greeks/Arts/Francois.html

http://idliketocallyourattentionto.blogspot.com/2007/07/francois-vase.html

 

Irodalmi források:

 

Lyka Károly A művészetek története 1939 Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása Budapest, Második bővített kiadás

Leonardo da Vinci titkai - Elemzés I/2. félév

Leonardo titkai

(írta: Győri Erzsébet)

 

 

Mindannyiunk számára ismert a híres szobrász, festő, mérnök, Leonardo da Vinci, aki alkotásaival sok titkot hagyott az utókornak megfejtetlenül, sejtelmesen és kibontatlanul, melyek mai napig fejtörést okoznak a mai műelemzőknek. Ha bár sok kép nem maradt fönn Leonardótól, mivel többjük elveszett vagy megsemmisült, így csak néhány kép által lehet a titkokat meg-megfejteni, ami még inkább nehezebbé teszi a feltett kérdésekre a válaszadást. Eme titkok közül sokat rejt az Utolsó vacsora c. képe, melynek életbemaradása mindig is kétséges volt.

Az evangéliumi jelenetet Lodovico Sforza rendelte meg a festőtől, melyet 1495-1498-ig készített és ezzel olyan művet alkotott, amit már a kortársai is mesterműnek tartottak. A freskó mérete 460cm x 880cm, és huszonegy évi dolgos restaurálási munkálatok után eredeti állapotban tekinthetünk meg Milánóban a Santa Maria delle Grazie templom melletti refektóriumban és ahol a kép maga már megfestésekor elkezdte pusztulásának időszakát a secco eljárással készült mű. A képet magát hétszer restaurálták és négyszer festették át, melyeket nemrégiben (1978 és 1999 között) Pinin Brambilla Barcilon egy különleges műszerrel eltávolítottak a festményről és így az eredeti Leonardo által festett, ilyen értelemben megújult. Mikor Leonardo a képet festette sok más munkája is volt (mint pl. a világ legnagyobb lovas szobrának megalkotása), és életének e szakasza nem volt lelkiekben erőt adó számára, mivel ez idő tájt halt meg édesapja. Ezek mellett a lelki nyomások mellett mégis a festő meg tudta alkotni a mára már producerek és művészek körében közkedvelté vált festményt. Viszont nem csak Leonardo élete, de a festmény élete sem volt mindig biztos, ugyanis mint már említettem, a megfestése folyamán pusztulásnak indult a kép a rossz falfelület miatt, ami a talajvíztől folyamatosan ázott. Ezen kívül a falat áttörték, hogy azon ajtót nyissanak, nehogy a konyhából érkező étel kihűljön, mire a barátok asztalkára kerül. A XVIII. században függönnyel takarták el, mögötte a lecsapódó pára kétszáz éven át patakzott végig rajta. Az utolsó csapást egy amerikai bomba mérte rá 1943-ban, ami a kolostorban robbant összedöntve az egész épületet és egyedül e festmény fala maradt meg a katasztrófa után.

A drámai gesztusok és tekintetek, a perspektivikus ábrázolás, melynek középpontja Krisztus arcánál helyezkedik kiemelés szembonjából, és a színek harmóniáján kívül 2007-ben Giovanni Maria Pala mást is észrevenni vélt a festményen. Állítása szerint a kép egy negyven másodperces „fájdalmasan lassú” dallamot rejt magában, melyet mint mindig Leonardo megmaradt munkái közül tükörírással rejtett a képbe. Pala a festményre kottavonalakat vetített. Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, hangjegyekké állnak össze. Pala szerint ez a felfedezés "csupán azt hangsúlyozza, hogy Leonardo egy olyan ember volt, aki hasonló zseniális dolgokkal fejezte ki hitét Istenben”.

Ám egyszerűbben is találhatunk furcsaságokat a képen, még ha kottavonalakat nem is vetítünk rá. Figyeljük csak meg magát a képet egy kicsit jobban. Jézus mindkét oldalán hármas-hármas egységekben helyezkednek el az alakok, maguk a 12 apostol Bertalan, ifjabb Jakab, András, Júdás, Péter, János, Jézus, Tamás, idősebb Jakab, Fülöp, Máté, Tádé, Simon. Viszont egy dolog érdekes, amiben sokan kételkednek; méghozzá, hogy az egyik apostol, aki Jézus mellett baloldalra ül (János) inkább hasonlít egy női alakra, mintsem férfiéra. Ezt a személyt Jézus feleségének vélik, és alakja pont ráhelyezkedik Jézus jobb oldalára, de nem csak e személy különös a képen.

Gondoljunk csak magára a témára, mely az utolsó vacsora, ami húsvét első napjának estéjén történt és hangzott el a mondat Jézustól: „Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem”. Ez az alak pedig nem más, mint Júdás, aki a képen egy ugyancsak háromszög alakban van befoglalva 2 apostol mellett, de ez a háromszög sokkal sötétebb mint a többi, ezzel is hangsúlyozva, hogy a végzet sötét tettre jelölte. Más egyéb dolog is érdekes, méghozzá az asztalon lévő eleségek. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért pont ezeket a fogásokat választotta Leonardo a vacsorához, mivel ezek nem felelnek meg a Bibliában előírtaknak. Miért pont sót, halat, bort, citrusféléket látunk az asztalon és miért borult ki a só az asztalon épp Júdás előtt vagy, hogy miért kelesztett kenyeret fogyasztottak Jézus és a tizenkét apostol? Mint a kanadai kutatók rámutatnak, a kiömlő sót általában rossz előjelnek tekintik, így a Jézus által feltett kérdés, miszerint ki fogja elárulni már válaszra is talált. Még más kérdés az is, hogy Júdás előtt miért üres a tányér, amire konkrét választ nem tudunk.

A vacsorán magán a vendégek és Jézus halat is esznek, melynek szimbolikus jelentése van. Természetesen a legegyszerűbb magyarázat, hogy Jézus élete javarészét a Genezáret-tó mellett töltötte, s apostolait is a helyi halászok közül választotta ki. Nem lehet viszont pontosan megállapítani, hogy heringet vagy angolnát ábrázolt Leonardo a freskón. Némely szakértő szerint a művész szándékosan csempészett némi kétértelműséget az ábrázolásba. Az angolna olaszul aringa, amit könnyű összetéveszteni az arringával, vagyis indoktrinációval (befolyásolt tanítással). A heringet Észak-Itáliában rengának nevezik, ami egyben vallástagadót is jelent, ami érdekes képet vetít Leonardoról, hiszen az írásom elején említett kotta szerint hívő ember volt Leonardo, de eme másik állítás kételyt jelent ebben.

Sok más kérdés felmerül a Leonardo által készített képek kapcsán, nem csak az Utolsó vacsoránál. De a válaszok mind csak sejtetések és bizonytalan képet faragnak a művészről is. Azt hinnénk, hogy minél inkább előre haladunk az időben a tudományok és műszerek megfejtést adnak majd a kérdésekre, de tévedünk, mivel minél messzebb haladunk Leonardo korától annál inkább csak sorakoznak a kérdések és a bizonytalan válaszok, hiedelmek stb., amik sokakat befolyásolva eltévelyednek a válasz útjáról és egyre furcsább képek, feltevések alakulnak ki. A magam nevében szólva inkább azt mondanám, hogy mint csodálói legyünk a képnek nem pedig kutatói, hiszen a válaszokat csak kisebb eséllyel tudnánk felkutatni és észre se vesszük, hogy egyszerűen gyönyörködni is lehet eme képben.

 

 

Irodalmi források:

 

Dr. Maksay László: Műalkotások elemzése a gimnázium számára, 1980

Lyka Károly A művészetek története 1939 Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása Budapest, Második bővített kiadás

 


http://index.hu/tudomany/vinci1112/

http://www.mult-kor.hu/20100406_teologusok_elemeztek_az_utolso_vacsora_fogasait

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0016/vacsora/vacsora.html

http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/reneszansz/utolsovacsora.htm