A görög művészet remekei

(írta: Győri Erzsébet)

 

 

Írásomban a görög művészet csodás emlékei közül három igazán említésre méltó mű kerül bemutatásra a görög művészet mellett. Ezek a művek felölelik a görög művészet legkiemelkedőbb alkotóit.

A görög művészetet négy korszakra bonthatjuk. Az első a Homéroszi kor (II. évezred végétől i.e. VIII. század végéig), melyben kialakult a görög kultúra alapja, második az archaikus kor (i.e. VII. századtól VI. századig), melyben kialakult az antik demokrácia, harmadik a  klasszikus kor (i. e V. századtól IV. századig), melyben a görög kultúra és művészet virágkorát érte el, és végezetül a hellenisztikus kor , amikor is a birodalom széthullott.(i. e.  323-146).

A görög festészetben a legfontosabb alkotások a festett vázák, mivel falfestmények nemigen maradtak ránk, csak római kori másolatok (a szobrok, épületek festése ugyancsak eltűnt). A görög agyagművesek a kezdetektől fogva fazekaskorongot használtak, a festők vonalzó és körző használatával  ábrázolták a különböző (leginkább mitológiai) jeleneteket .A vázákat három csoportba oszthatjuk: geometrikus stílusú (koncentrikus körök, félkörök és hullámvonalak használatának szabálya), vörös alakos-(finom kompozíció, eleven rajzok, nem annyira kötött mint a geometrikus vagy a feketealakos stílus) és feketealakos vázák. A feketealakos vázafestés lényege, hogy az alapon a figurák fekete színben jelennek meg.  A sötét képekre néhány határozott világos vonal hoz részletrajzot, melytől a képek megelevenednek. Itt-ott vörös rátét élénkít egyes részeket, és az asszonyokat fehéren ábrázolták, melyek tiszta körvonalrajzúak és fekete firnisszel festettek. Ugyanígy van ez a François-vázánál is, mely bár szigorú rajzú, mégsem olyan sematizáló, mint elődei. Pontosítva a François-váza egy feketelakos volutás kvatér, melynek volutában végződik a füle. Az Pontos keletkezési időpontját nem tudjuk meghatározni, mivel egyes források szerint I. e. 560-ban készült, más források azt mondják, hogy 570-ben. Biztos viszont az, melyet a felirat támaszt alá, hogy készítői Ergotimosz fazekasmester és Kleitiasz vázafestő. A vázát felfedezője után nevezték el (François Adolf), aki a XIX. században bukkant rá a vázára és jelenleg a Firenzei Museo Archeologicoban tekinthetjük meg. A François-vázát tartják a leghíresebb elbeszélő jellegű feketealakos vázának (egyébként az elbeszélő jellegű vázafestészet megteremtője Sophilon volt.). Ezek a képek 6 sávban, vízszintes frízben helyezkednek el rajta, de még a füleken is található kép, melyek függőleges elhelyezkedésűek. Mindezek mitológiai jelenetek, melyek többek között Thészeusz (többnyire a hátsó oldalt) és Achilleusz (főoldalt és a füleken) történetét ölelik fel, de mellettük még megtalálható halotti játékok vagy szekérverseny Patroklos tiszteletére, Peleus és Theits esküvője, Calydoniai vadkanvadászat, megérkező hajó Athenianszel, jelenetek a Trójai háborúból (Troilus megölése) és így tovább, a talprészen pedig törpe pigmeusok és darvak harca oldja fel a drámai képek hangulatát. A váza fogantyúján Artemis (vadállatok úrnője), Ajax (híres harcos),más néven Aias vállán viszi a halott Achilleuszt. Összesen 270 figura és 121 felirat van a vázán. A feliratok a szereplőket jelölik, mivel ekkor még nem jelent meg az ikonográfia. A 72 cm-es François-vázán növényi, szörnyalaki ornametika van.

Egyes források szerint a vázát törött állapotban más forrás szerint épen találták ill. egy másik forrás szerint a vázát egy múzeumban dolgozó biztonsági őr tett benne kárt, melytől darabjaira hullott. Egy biztos, hogy ma a Firenzei Museo Archeologicoban összeillesztett állapotában találhatjuk.

A görögöknél nem csak a festészetben, de az építészetben is megszabta a vallás, annak főbb művészi feladatait. Ennek szolgálatában a templomok álltak, de ezen kívül a vallásos jellegű versenyjátékok építményei és a vallásos ünnepek keretiből kinövő színházak (theatron) is.

A templom főbb részei: lábazat (lépcsős alépítmény), törzs (oszlopsor), nyaktagozat (koronázza a párkány, alatta van az eresz, a képszék <=fríz> a függőleges hornyokkal <triglif v. triglüphosz> és a domborművekkel <=metopé>, hevedergerendával <=architráv>, ami az oszlopfőn nyugszik), fejezet (timpanon, a nyeregtető háromszög alakú homlokzati metszete)

A görög templomok egyik legjelentősebb része az oszlopsorok vagy más néven perisztülion, melyek körülölelték az egytermes épületet. Az oszlopok alakulását 3 fő szakaszra oszthatjuk, és mindegyikre külön szigorú szabályok vonatkoztak. Az első a dór oszlopfajta, mely az i. e. 7. sz. környékén alakult ki. A férfi test arányai szerint készül, lábazat nélkül, törzse sudarasodott (entaszisz: hordószerű kidudorodás), 16-20 vájatsorral (kannelúra) tagolódott. E fölött nyaktagozat, párnatag (ekhinosz) és fejlemez (abakusz) adja ki az oszlopfőt. A dór oszlopok után következett a jón (ión) oszlopfajta, mely már a női test arányainak megfelelően volt felépítve, több sor körbefutó barázdából álló lábazata van, kecsesebb törzsű (alsó átmérőjének 8-10-szerese az oszlop magassága, míg a dóré 4-6-szorosa volt), kannelúrák száma 24, az oszlopfőn a párnatag és abakusz közé csigafejes kettős spirál ékelődik (voluták). A Ión oszloprend kialakulása I. e. 600 körülire tehető és Hellász keleti részén fejlődött ki. A ión oszloprendet végül a korinthoszi oszloprend követte, melynek díszítését Kallimakhosz szobrász-építész találta fel. Oszlopfőjének alsó részén akantuszlevelek futnak körbe, fölül központi pálmatest foglal helyet és az abakusz sarkait egy-egy csigavonal díszíti meg. Az oszlopot emberi alakot ábrázoló szoboralak is helyettesítheti, a férfi az atlaszfigura, a női a kariatida. A timpanon sarkait uraló különálló emberi, állati, növényi figura az akrotérion.

Az Erekhtheion a híres Kóré/Kariatida-csarnokával ugyan több szentélyt is magába foglal, de remek példája és egyben emléke is a görög oszlopoknak ill. templomoknak. Az Erekhtheion (görög betűkkel: Ἐρέχθειον; latinosan: Erechtheum) az athéni Akropoliszon a városvédő Athéna régi temploma felett (északra) emelt szentély. Egyik részében Athéné Poliasznak a város védőszentjének volt a szentélye, másik felében többek közt Kekropsz őskirály nyugvóhelye volt ill. egyes források szerint Erektheusz tiszteletére építették. Többszöri megszakítással épült és a fennmaradt adatok arról tanúskodnak, hogy az Erekhtheion építésének első szakasza a peloponészoszi háborúk miatt i.e. 421-407 közötti időre tehető. Ez után az építkezés csak i.e. 409-ben folytatódott és kb. 3-4 évig tartott és így az Erekhtheion építése be is fejeződött, viszont a hosszadalmas munkát tönkretette egy tűzvész, melynek kárait feltehetően i.e. 394-395-ig javították ki. Másodszorra is tűzvész érte a templomot Augusztus császár idején. Javításakor változtatásokat eszközöltek rajta, a VI. századtól pedig keresztény templommá  tették és belsejét átalakították. Mindezek után 1463-tól török háremmé lett, majd lord Elgin gyűjtőszenvedélye csonkított rajta, aki a kariatida csarnok koréi egyikét lefeszítette helyéről és magával vitte  Londonba, a British Museum számára. Végül a függetlenségi háború károsította az épületet.  Újjáépítése 1838-ban kezdődött meg, Pittakisz vezetésével, de a javítások mellett károsodások is érték. 1852-ben egy nagy vihar sújtott le az épületen. 1903 és 1909 között N. Balanosz  külsejét helyreállíttatta.

1976-ban a görög hatóságok döntése alapján a kariatida csarnok megmaradt eredeti tartóoszlop kóréit ( amiket Vetruvius szerint a megalkotója egykor a lakómiai Kariai-beli  lányokról mintázott) biztonságba helyezték az Akropolisz Múzeumba és helyükre másolatokat helyeztek.

Felirat szerint a templom építésze Phioklész volt, de kérdéses, hogy tervezője is ő volt e, mivel erről nincsen írásos bizonyítékunk. Középpontjában az épületnek ion templom áll, melyben őrizték az istennő fából faragott szobrát. E miatt is nevezik a helybéliek Athéna Poliasz templomának. E főrészhez kétoldalt elöl oszlopcsarnok (perisztülion) csatlakozik. A kisebb déli csarnok oszlopai álló, fiatal leányalakokká vannak kifaragva, melyeket kariatidáknak nevezünk, és a párkánygerendázatot tartják. Ezek a gyönyörű kariatidák melyek hosszú ión peploszba öltözetett aszimmetrikus alakok, mindössze 2,3 m magasak és közülük ma ötöt láthatunk az eredeti helyén a hatból. A kariatidák teherhordó lábát jól egyensúlyozza a törzs másik oldalán kimozduló kar. Meghökkenti az embert az a sajátos aszimmetria, hogy nincs az épületnek egyetlen egy szimmetriatengelye sem. Fő részének négy különböző alapszintje és három tetőszintje van, négyfajta lezárása és négy különböző megoldású oszloprendszere. Még ami eltér az Erekhtheionban a kanonikus görög templomoktól az, hogy keleten nincs előcsarnoka.

Az Akropolisz egész kompozíciójában fellelhető a kontraposzt. A Propülaiának szimmetrikusan felel meg a Parthenón, de ahhoz, hogy az egymásra utaló kapcsolatok rendszere bezáruljon szükség volt még egy kompozíciós elemre, ami maga az Erekhtheion. A két dór épülettel szemben ión stílusú díszes templom az Erektheon.

Alaprajza igen bonyolult és ebben tér el igazán az átlagos görög templomoktól. Egyesek szerint ez azért alakult így, mivel a hely ahova építették egyenetlen sziklafelületet adott ill. a másik indok, hogy több istenségnek kellett helyet adni benne, viszont meglehet, hogy maga a tervező szándékozta így építtetni a templomot.

Az Erekhtheion keleti fele szinte megismétli a Niké templomot a keresztirányú szentélyterével, mely előtt hat ión oszlop sorakozik. A mélyebb szinten fekvő nyugati felében három belső tér van a viszonylag keskeny előcsarnok és széltében egymás mellett két azonos nagyságú cella, ami arra utal, hogy az egyetlen épületen belül több hagyományos kultusznak kellett helyet biztosítania. E tényt az is bizonyítva, hogy a templom mellett álló Régi Athéné templom ugyanilyen tagolású volt. A stíluskeveredés más jele, hogy az ión templomban egy korábbi dór peripterosz alaprajzi rendszere él tovább. A nyugati előtérhez szimmetrikusan két portikusz csatlakozik, mégpedig délről a Parthenónnal szemben a kecses kariatida csarnok, átellenben ezzel attikai ión oszlopokkal képzett északi csarnok.

A görög szobrászatban a Szamothrakéi Niké az egyik leghíresebb alkotásról adok leírást, de mielőtt  elemzésébe belekezdenék ismertetem a szobrászat főbb korszakait. Első korszaka geometrikus korszak mely kb. i.e. 900-800-ig tartott , amely az elszigetelt Hellász műalkotásainak jellemző egyenes vonalakról, lineáris jellegéről kapta. Terrakotta szobrok, kisbronzok készültek ekkor. A kezdeti lapos bronzok tömörebbé és kevésbé szögletessé váltak amint felváltotta a lemezekből való kivágást a viaszveszejtéses öntő eljárás. Ez után következett az orientalizáló korszak, ami kb. I.e. 800-650ig tartott, amikor is a görög művészetnek szoros kapcsolata volt a Keleti művészettel. A proto-daidalikus (I.e. 700-675), és a kora archaikus korban (i.e. 675-600 körül) jellemzővé vált a sematikus mintázás, a frontális beállítás, mereven mintázott haj és a szigorúan dekoratív stílusban ábrázolt ruharedők ill. az arc merev „archaikus mosolya”, ami véget vetett a korábbi miniatűr szobrászat szabadságának , természethűségének. Mindezt követi harmadikként  az archaikus kor, ami kb. i.e. 650-480-ig tartott, melyben főként az egyiptomi monumentális szobrászat és építészet hatására a legelején a formanyelv és az arányok diadalikusak, azonban a keleti elemek fokozatosan feloldódnak, ekkor már a szobrászat fő témája a ruhátlan vagy ruhaneműben ábrázolt ember, a mezítelen ifjak, a kuroszok. Ezeket a korokat váltotta fel a hellenisztikus kor,ahol a klasszikus kor jellemző szabályait , témáit, a szenvedélyes mozgásokat , érzelmeket, drámaiságot és humort építettek bele a szobrokba.

A Hellenisztiokus művészet rodoszi iskolájának egyik remeke a Nikének Szamothraké szigetén talált 2,75 méter magas márványszobra, a győzelem istennőjének szobra, a Szamothrakéi Niké, mely ma Párizsban , Louvre-ben tekinthető meg. Eredetileg egy forrásépület fő szobordísze volt körülölelvén természetes sziklákkal és márványlépcsőkkel. Az istennő hajóorron áll, amint a földre ér a magasból. Előre nyújtott jobb kezét újabb ásatások során találták meg. Egyes források szerint egy győztesd csata emlékére állították. Igen élményt nyújtóan ábrázolták ruháját, hiszen a csodálója elé tárul a teljes látvány, hogy az istennő a magasból érkezik hozzá, hiszen a ruhája igazán élethű ábrázolást kapott, mintha még most is belekapna a szél és lobogtatná azt. A művész arra törekedett, hogy éreztesse a súrlódás jelenségét, és azt,. Hogy hogyan befolyásolja ezt a különböző erősségű és irányú szél. A minden részében finom kidolgozású és repülő, önnön lendületével a győztesek hajóit előrehajtó Niké azoknak az archaikus görög győzelemistennőknek a közvetett leszármazottja, akik csak úgy tudtak „repülni”, ha letérdeltek.

Bármilyen szobrot, vagy épületet, esetleg festményt tekintünk meg a görög művészetben, elmondhatjuk, hogy azokat a mítoszok, legendák és megannyi istenhiedelem öleli körül. Kihatott vallásuk a művészetre, ebből merítettek ihletet, de közben mindent átfont a szigorú szabályok sokasága. Ennek ellenére viszont elmondhatjuk, hogy nem sok olyan nép van, melynek művészete kihatott a későbbi korokra és fennmaradt ennyi gyönyörű kincse.

 

Források:

 

http://www.ittott.com/az-erekhtheion-tortenelmi-adatai.html

http://kotelezokonyv.blogspot.com/2010/09/okori-gorog-muveszet.html

http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/5het/muvtori/muvtori5.html

http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/antik/szamnike.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szamothrak%C3%A9i_Nik%C3%A9

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nik%C3%A9

http://hu.wikipedia.org/wiki/François-váza

http://hu.wikipedia.wiki/kratér

http://hu.wikipedia/02100/html/4-56.html

http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/gorog.html

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/lovak.html

http://gozszelep.blogter.hu/361223/akhillezsz__utolso__csataja

http://www.ferences-sze.sulinet.hu/tartalom/t_kepzomuv/muvtori/gorogok/gorogok.html

http://www.tanit.hu/theszeusz_ariadne

http://mlahanas.de/Greeks/Arts/Francois.html

http://idliketocallyourattentionto.blogspot.com/2007/07/francois-vase.html

 

Irodalmi források:

 

Lyka Károly A művészetek története 1939 Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása Budapest, Második bővített kiadás