Leonardo titkai

(írta: Győri Erzsébet)

 

 

Mindannyiunk számára ismert a híres szobrász, festő, mérnök, Leonardo da Vinci, aki alkotásaival sok titkot hagyott az utókornak megfejtetlenül, sejtelmesen és kibontatlanul, melyek mai napig fejtörést okoznak a mai műelemzőknek. Ha bár sok kép nem maradt fönn Leonardótól, mivel többjük elveszett vagy megsemmisült, így csak néhány kép által lehet a titkokat meg-megfejteni, ami még inkább nehezebbé teszi a feltett kérdésekre a válaszadást. Eme titkok közül sokat rejt az Utolsó vacsora c. képe, melynek életbemaradása mindig is kétséges volt.

Az evangéliumi jelenetet Lodovico Sforza rendelte meg a festőtől, melyet 1495-1498-ig készített és ezzel olyan művet alkotott, amit már a kortársai is mesterműnek tartottak. A freskó mérete 460cm x 880cm, és huszonegy évi dolgos restaurálási munkálatok után eredeti állapotban tekinthetünk meg Milánóban a Santa Maria delle Grazie templom melletti refektóriumban és ahol a kép maga már megfestésekor elkezdte pusztulásának időszakát a secco eljárással készült mű. A képet magát hétszer restaurálták és négyszer festették át, melyeket nemrégiben (1978 és 1999 között) Pinin Brambilla Barcilon egy különleges műszerrel eltávolítottak a festményről és így az eredeti Leonardo által festett, ilyen értelemben megújult. Mikor Leonardo a képet festette sok más munkája is volt (mint pl. a világ legnagyobb lovas szobrának megalkotása), és életének e szakasza nem volt lelkiekben erőt adó számára, mivel ez idő tájt halt meg édesapja. Ezek mellett a lelki nyomások mellett mégis a festő meg tudta alkotni a mára már producerek és művészek körében közkedvelté vált festményt. Viszont nem csak Leonardo élete, de a festmény élete sem volt mindig biztos, ugyanis mint már említettem, a megfestése folyamán pusztulásnak indult a kép a rossz falfelület miatt, ami a talajvíztől folyamatosan ázott. Ezen kívül a falat áttörték, hogy azon ajtót nyissanak, nehogy a konyhából érkező étel kihűljön, mire a barátok asztalkára kerül. A XVIII. században függönnyel takarták el, mögötte a lecsapódó pára kétszáz éven át patakzott végig rajta. Az utolsó csapást egy amerikai bomba mérte rá 1943-ban, ami a kolostorban robbant összedöntve az egész épületet és egyedül e festmény fala maradt meg a katasztrófa után.

A drámai gesztusok és tekintetek, a perspektivikus ábrázolás, melynek középpontja Krisztus arcánál helyezkedik kiemelés szembonjából, és a színek harmóniáján kívül 2007-ben Giovanni Maria Pala mást is észrevenni vélt a festményen. Állítása szerint a kép egy negyven másodperces „fájdalmasan lassú” dallamot rejt magában, melyet mint mindig Leonardo megmaradt munkái közül tükörírással rejtett a képbe. Pala a festményre kottavonalakat vetített. Jézus és az apostolok kezei, valamint a kenyérdarabok elhelyezkedései, jobbról balra olvasva, hangjegyekké állnak össze. Pala szerint ez a felfedezés "csupán azt hangsúlyozza, hogy Leonardo egy olyan ember volt, aki hasonló zseniális dolgokkal fejezte ki hitét Istenben”.

Ám egyszerűbben is találhatunk furcsaságokat a képen, még ha kottavonalakat nem is vetítünk rá. Figyeljük csak meg magát a képet egy kicsit jobban. Jézus mindkét oldalán hármas-hármas egységekben helyezkednek el az alakok, maguk a 12 apostol Bertalan, ifjabb Jakab, András, Júdás, Péter, János, Jézus, Tamás, idősebb Jakab, Fülöp, Máté, Tádé, Simon. Viszont egy dolog érdekes, amiben sokan kételkednek; méghozzá, hogy az egyik apostol, aki Jézus mellett baloldalra ül (János) inkább hasonlít egy női alakra, mintsem férfiéra. Ezt a személyt Jézus feleségének vélik, és alakja pont ráhelyezkedik Jézus jobb oldalára, de nem csak e személy különös a képen.

Gondoljunk csak magára a témára, mely az utolsó vacsora, ami húsvét első napjának estéjén történt és hangzott el a mondat Jézustól: „Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem”. Ez az alak pedig nem más, mint Júdás, aki a képen egy ugyancsak háromszög alakban van befoglalva 2 apostol mellett, de ez a háromszög sokkal sötétebb mint a többi, ezzel is hangsúlyozva, hogy a végzet sötét tettre jelölte. Más egyéb dolog is érdekes, méghozzá az asztalon lévő eleségek. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért pont ezeket a fogásokat választotta Leonardo a vacsorához, mivel ezek nem felelnek meg a Bibliában előírtaknak. Miért pont sót, halat, bort, citrusféléket látunk az asztalon és miért borult ki a só az asztalon épp Júdás előtt vagy, hogy miért kelesztett kenyeret fogyasztottak Jézus és a tizenkét apostol? Mint a kanadai kutatók rámutatnak, a kiömlő sót általában rossz előjelnek tekintik, így a Jézus által feltett kérdés, miszerint ki fogja elárulni már válaszra is talált. Még más kérdés az is, hogy Júdás előtt miért üres a tányér, amire konkrét választ nem tudunk.

A vacsorán magán a vendégek és Jézus halat is esznek, melynek szimbolikus jelentése van. Természetesen a legegyszerűbb magyarázat, hogy Jézus élete javarészét a Genezáret-tó mellett töltötte, s apostolait is a helyi halászok közül választotta ki. Nem lehet viszont pontosan megállapítani, hogy heringet vagy angolnát ábrázolt Leonardo a freskón. Némely szakértő szerint a művész szándékosan csempészett némi kétértelműséget az ábrázolásba. Az angolna olaszul aringa, amit könnyű összetéveszteni az arringával, vagyis indoktrinációval (befolyásolt tanítással). A heringet Észak-Itáliában rengának nevezik, ami egyben vallástagadót is jelent, ami érdekes képet vetít Leonardoról, hiszen az írásom elején említett kotta szerint hívő ember volt Leonardo, de eme másik állítás kételyt jelent ebben.

Sok más kérdés felmerül a Leonardo által készített képek kapcsán, nem csak az Utolsó vacsoránál. De a válaszok mind csak sejtetések és bizonytalan képet faragnak a művészről is. Azt hinnénk, hogy minél inkább előre haladunk az időben a tudományok és műszerek megfejtést adnak majd a kérdésekre, de tévedünk, mivel minél messzebb haladunk Leonardo korától annál inkább csak sorakoznak a kérdések és a bizonytalan válaszok, hiedelmek stb., amik sokakat befolyásolva eltévelyednek a válasz útjáról és egyre furcsább képek, feltevések alakulnak ki. A magam nevében szólva inkább azt mondanám, hogy mint csodálói legyünk a képnek nem pedig kutatói, hiszen a válaszokat csak kisebb eséllyel tudnánk felkutatni és észre se vesszük, hogy egyszerűen gyönyörködni is lehet eme képben.

 

 

Irodalmi források:

 

Dr. Maksay László: Műalkotások elemzése a gimnázium számára, 1980

Lyka Károly A művészetek története 1939 Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T. Kiadása Budapest, Második bővített kiadás

 


http://index.hu/tudomany/vinci1112/

http://www.mult-kor.hu/20100406_teologusok_elemeztek_az_utolso_vacsora_fogasait

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0016/vacsora/vacsora.html

http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/reneszansz/utolsovacsora.htm