Zsada

Képgrafikusként a világ művészeteivel foglalkozom, de egészen más irányból mint ahogyan azt megszokhattuk. Ezen kívül műveimet teszem közzé az oldalon, melyekhez kritikát szívesen fogadok.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Dúc és nyomat

Dúc és nyomat

 

Grimasz II. Linóleummetszet, 2011, Győri Erzsébet (Zsada)

Grimasz I. Linóleummetszet, 2011, Győri Erzsébet (Zsada)

 

Vizsgaremek egyben

 

Elgondolkodtatni vágyom


„Én elgondolkodtatni kívánkozom a közönséget, nem csupán csak gyönyörködtetni”.Egyszer ezt mondtam egy közösségi oldalon az Interneten és úgy vélem, hogy a 2 évestanulmányom után az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskolában el is jutottam odáig,hogy ezen az úton „vágtathassak”. Ez az út igen nehéz lesz jól tudom, de mivel van egybizonyos elhatározásom, hogy mit is akarok elérni a munkáimmal, így talán ez, mint alapkőa házhoz kezdetnek elég. Az első kövek közé tartozik a vizsgaremekem is, mely mindezt agondolatot tükrözi, úgy hiszem.

 

Vizsgaremek 2012 Rézkarc

 

 


Vizsgaremekem háttere:

 

  • A gondolat


Mint alapkő, és ami kialakult bennem ebben a két évben az volt, hogy olyan képetalkossak, ami mások számára olyan legyen, mint számomra a Csészi Zsuzsanna által készítettkép, a hungarian „tvbear”. Ez a kép, mikor megtekintettem viccesnek hatott, ami mindmáig igaz, viszont azóta, sokszor eszembe jut fogmosás közben, és ez jó érzéssel tölt el,hogy van olyan kép, amely ennyire megmaradt bennem. Nos, ezt az eredményt szeretnémelérni, mondhatni minden képemmel, amelyeket mostanában alkotok. Régebben nem voltilyen célom, se nem az, hogy elgondolkodtassam a nézőt, de a képgrafika megismerésemellett ez is kialakult bennem. A gondolat maga az, hogy olyan képet alkossak, amely nemgyönyörködtetni kíván, hanem elgondoltatni, és nem feledésbe merülni kívánkozik, hanemmegmaradni. Hátterének ez is számít a vizsgaremeknek, mivel úgy vélem ez sikerült, még hanem is a legtökéletesebben.

 

  • A doboz:

 

A nyár folyamán szert tettem renget doboznak (hátterét ennek nem ecsetelem, mivelez teljesen más téma). A szünet vége közeledtével elgondolkodtam azon, hogy másra ishasznosíthatnám ezeket a dobozokat. Elsőnek csak gyakorlat végett rajzolgattam őket,majd később elmerengtem a mondanivalójukon is. Tekintsünk pl. egy általános dobozra,amelynek „ajtajai” be vannak zárva, és képzeljünk el sok-sok ilyen dobozt. Nos, nekema budapesti élet ezt jelentette a tavalyi évben, amelyet egy munkában is szerettem volnavisszatükrözni, de később ez csak egyedi grafikában sikerült Budapest de csodás címmel.Első gondolatom ez volt és tervem a dobozokkal, viszont megvalósítását egy másik munkámmegelőzte. Az év kezdetén azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy parafrázist. Én ehheza feladathoz egy olyan képet választottam, mely nem egy olyan munka volt, amit sokszortovábbgondoltak, mint a pl. a Laonardo da Vinci-től Mona Lizát, viszont az alkotó közösvolt, ugyanis a Vitruvius tanulmánya az emberi test tanulmány képét dolgoztam fel, mintparafrázis. Itt jöttem rá igazán mennyi mindent is ki lehet fejezni a dobozzal.

 


Lágyalap sorozat 2011

 


A fa mint olyan sok képemen megjelenik. Magyarázata talán az, hogy vidéken élek,és nem egy nagyvárosban. Bár Szarvas nem egy kis területű és kis létszámú lakossággalrendelkező város, de fő jellegzetessége, hogy mindenhol megjelenítődik a természet(ráadásként itt található Magyarország legnagyobb nemzeti parkja), és mivel ebben nőttemfel, így számomra ez igencsak fontos. A Budapesten töltött eddigi időm alatt azt vettemészre, hogy kevés helyen jelenik meg a természet, inkább csomópontokban, azaz parkokban,ligetekben stb, de ez még sem olyan, mint mikor mindenhol találkozik az ember vele. Talánelsőnek ezért is kezdtem a fákkal foglalkozni, bár bizonyára hatott rám az is, hogy egyökollégiumban kaptam szállást, de nagyobb mértékben az otthon hiánya. Első ilyen képemvolt A gondolkodó 2011-es munka, mely linóleummetszet. Ezt követte később a Lágyalapsorozat, mely nem valamilyen feladatra készült, csak hírtelen meggondolásból. Ez volt az elsőolyan kép, mely végül egy gondolatmenetet rejtett magába. Sok más munka mellett még a azelső akvatintával készített képem a mocsári ciprusról, (mely a Csend címet kapta) adott mégötletet a vizsgaremek megszületésének.

 


Csend 2012 akvatinta

 


A gondolkodó 2012 linómetszet

 


Az ötlet megszületése már a II. félév kezdetén elkezdődött. Mindenféleképp felakartam használni a dobozt és annak sokrétű jelentését, de azt nem tudtam még, hogy afeladatnak hogyan tegyek eleget, mely az önábrázolás volt. Munkáimra visszatekintve éshosszadalmas gondolkodás után az iskola udvarában rájöttem egy facsemetét megtekintvén,hogy a dobozba akár egy fát helyezhetnék. Maga kép sugárzott valamit, és elsőnek nem 3kép volt tervben, de később megszületett az ötlet A három doboz előképe az első mezzotitomunkám volt, a Jelen múlt jövő c. feladatra készült kép.A vizsgaremek összeállítását még az előtte meg célként, hogy a munkám ne csakengem fejezzen ki, hanem akár mást is, mivel véleményem szerint egy önábrázolás nemfeltétlen csak akkor jó, ha egy embert jellemez, hanem az, amely több embert is akár, akimagáénak érzi.

 



Önábrázolás I. 2012, rézkarc


Itt a doboznak az ajtai félig-meddig nyitottak, de egyik sem bezárt teljesen. Felépítésszerint múlt-jelen-jövő, természetesen lentről fölfelé nézve. Ugyan így haladva az első doboza múltat jelképezi, mely véleményem szerint egy személyiség kialakulásában igen nagydöntőszerepet játszik. A múlt történései építik az embert, ezek az alapköveink, úgyszólván agyökereink és a törzsünk.A fa kicsiny elhajlása azt jelképezi, hogy bár felfelé törekedtem, mégis voltakvisszalökő erők az eddigi utam során, de nem adtam fel és „itt vagyok”.A doboz maga igen nyitott. Nem zárkóztam el anno attól, hogy meséljek magamról,de mint látható a jelenben a doboz igen csak bezárult, viszont nem teljesen. Ezt tanúsítja az is,hogy bár a felső és alsó oldalai a doboznak teljesen be vannak zárva, ezzel ellentétben viszonta két oldalsó félig nyitott is. Ezzel az ábrázolással azt szerettem volna kifejezni, hogy bár igenzárkózott ember vagyok, ott lebeg előttem az a bizonyos védőburok, melyet a múlt történéseikialakítottak, viszont bizonyos emberek, melyek ezt a gátat „szelíden áttörték” azok felényitottá váltam.A fa szerteágazik, jelképezvén, hogy egyre több dolgot ismerhettem meg a múlthozképest, egyre több ismeretre tehettem szert.A jövőbeli reményeim igen-igen magasztosak, mivel egyetemen szeretnék oktatni,ezt szimbolizálja a teljesen nyitott doboz, melynek alsó része már teljesen visszahajlik,olyannyira, hogy a doboz súlya már ráhelyezkedik. Ezt azért tettem bele a képbe, mivelhogy a célok magasztosak, így nem könnyű őket elérni, és az ábrázoláson dupla falúdoboz „akadályozza” ennek áttörését.Hogy a kép ne legyen teljes mértékig negatív hangvételű, nem csak a nyitott „ajtajú”doboz ellensúlyozza azt, hanem a fa ereje is, mely áttöri a dupla falat. Így a jó és a rossz ismegjelenik a képben.

 

Önábrázolás II., 2012, rézkarc

 


A második képen, mint azt látjuk a múlt eléggé tépett dobozban van. Ez leginkéábbazt tükrözi, hogy az élmények amelyek értek akár engem, akár azt aki belelátja magát, azoka dolgok igen rossz hatással voltak. Viszont tekinthetjük itt is és az előző képnél is pozitívdolgonak, hogy a fa növekedése itt sem állt meg és továbbküzdötte magát a gátakon.A ráépülő jelen pedig ugyan olyan bezárt kicsit, mint az első képen, viszontkönnyedebben jelenik meg ez a bezártság. Itt már a személyiség nyitottabb az elsőhöz képest,már már mondhatni, csak enyhén védelmezi a „burka” viszont ha burokként tekintjük, amiigaz is, akkor a tépettség itt is negatív hangvételű.A fa a jelenben elkanyarul a helyes útról, végül viszont visszaterelődik a helyesirányba. Amikor ezt terveztem még inkább meg akartam jeleníteni negatív eseményeket.Némiképp ellensúlyozza az előzőek hangulatát a jövő amelyet nem ismerhetünk és afa küzdelme a dobozok felett A jövő itt úgy jelenik meg, mint egy még ki nem nyitott könyv.Egy könyv amit még nem lapoztunk fel, még nem törtük meg a gerincét, amelynek még nemismerjük a lapjait. Ezért is ábrázoltam úgy a jövőt, mint egy tiszta és érintetlen dobozt, mertazt még nem ismerjük, de bízni még bízhatunk benne.
Ez a kép szerintem azt árulja el, hogy bár lehetünk olyanok, akik nem feltétlenemlékeznek vissza a múltra, de mégis lehettek benne olyan dolgok, amelyek táplálnak minket.És lehet,hogy a jelenben a közeljövőben vagy a közelmúltban, elterelődtünk a helyes útról, dea sors úgyis a felé visz. A doboz maga a sors is egyben.

 

Önábrázolás III., 2012, rézkarc

 


Az utolsó eleme a sorozatnak egy olyan önábrázolás, melynél két doboz is zárva van.Az első a múlt, melynél nem látjuk az illetővel mi történhetett, hány ágát vesztette útjasorán, vagy hány nem helyes út felé terelődött, de egy biztos, ezeket mint legyőzte, hiszen útjaa jelenben megjelenik, és a jövő felé tart.A múlt úgy jelenik meg, mint egy teljesen átlagos doboz mind e mellett. Bizonyáramindenki pakolt már dobozba olyan dolgokat, melyek vagy feleslegesek és haszntalannáváltak, vagy csak feledni kívánja őket, viszont hozzájuk férkőzhet bármikor, meríthet belőlük,építkezhet ettől függetlenül rájuk. Itt viszont ez a személy csak maga nyúlhat ebbe a dobozba,csak ő meríthet energiát belőle, hiszen a nézőközönség, akikkel él nem láthatják azt, teljesenelzárta. Ez az oldala kicsit negatívvá teszi a képet, de mindezt ellensúlyozza itt is a jelen,mind e mellett az előző képhez képest sokkalta inkább pozitív a hangulata.A jelen doboza itt is sérült, de kérdem: kit nem érnek csapások élete útján?A törzs kicsit kanyarog, de végül is felfelé törekszik mint minden fa és abizonytalanságról árulkodik.A jövő mint olyan telejsen titok a néző számára, és az egyénnek is, aki belelátja magát.

 

 


Ezzel a képsorozatommal azt akartam elérni, hogy nem csak én, de más is beleláthassamagát. Egy ideig lehet úgy fogom érezni, hogy az első az, ami engem tükröz, viszont mivelmindenki változik, így a későbbiekben bármelyikre terelődhetek. Bár vannak rajta hibák ésmég lehetne tovább gondolni a dolgot, de úgy érzem elértem a célomat. Reményeim szerintha egyszer kiállítom ezt a sorozatot , akkor legalább egy ember fogja úgy megtekinteni ésátgondolni, melyik is lehet ő, melyiket érzi magáénak, hogy aztán, mikor elhalad a képtől,később is eszébe juthasson.

Sorozat utolsó eleme (linóleummetszet)