Pantheon


Végezetül pedig a  Pantheon Hadrianus korában épült i. e. 27 tájékán. Korábban fórumépületeinek csoportjaiba foglalták, ma önmagában áll.A görög templomokat ez előtt úgy építették, hogy csak kívülről fogja őket a nagy tömeg szemlélni ( hiszen a nép az oltár előtti teret vette körül), de a Pantheon azt a teret zárja közre, ahová a hívők összegyűlhetnek, így a külvilágtól elzártan léphetnek kapcsolatba isteneikkel.

A kupola belső magassága és a kerek templomtér átmérője közel 43 méter és egy gondolatbeli gömb úgy fér el benne, hogy az alja a padlót érinti. Ez a gömb alak jelképezheti a világegyetem teljességét, és az istenek világának egyetemességét. A nyolc oszlopos előépítmény <gör.=porticus> mögött 43,3 méter átmérőjű, kuplával fedett, hatalmas rotunda<=körtemplom> alkotja az épület magját és belső terének megvilágítását a közel 9 méter átmérőjű felső körbevilágító <=opeion> biztosítja.A belső tér erejét a tökéletesen megoldott kupolaszerkezet erősíti. A falak építőanyagának súlya alulról fölfelé csökken, mivel azok a tetején már üresek.Az előcsarnok mennyezetét 16 gránitoszlop tartja és a tetőszék eredetileg bronzból készült. A belső tér hét fülkéje egyesek szerint a hét bolygót jelképezi, de éppen a nagy isteneké is lehetett.

A Pantheon a római építészet egyik legépebben fennmaradt alkotása, amely a későbbiek során is hatással volt az építészet történetére és e mellett igazi különbsége a többi épülettől abból áll, hogy itt alakult ki elsőnek az építészetben a belső terek művészete.